Plakát Peti

Csilla korábban ment be az egyetemre pénteken, de még otthon megbeszéltünk, hogy klassz lenne ha jönnék én is, mert Paullal 13 és 14 óra között tollasoznak és együtt játszhatnánk. Késői reggeli, fürdés, netezés és már indultam is. Ha jól emlékszem négy meccsből az utolsót sikerült csak megnyernem, az is nagyon szoros volt. Ahhoz képest, hogy utoljára hét évesen tollasoztam háló nélkül aszfalton nem rossz teljesítmény. 
Játék után haza mentünk egy rövid időre, ebédeltünk, majd elmentünk városnéző sétára, mert szerda óta még nem volt alkalmam rá. A North és South Lane felé vettük az irányt. Ezek Brighton legszínesebb és leghosszabb sétáló utcái, kanyargós, gyönyörű és tiszta, helyenként zegzugos átjárókkal, és telis-tele boltokkal, éttermekkel, kávézókkal, pubokkal, utca zenészekkel és szórakozóhelyekkel. A North Lane inkább az egyedi tervezési ruhák és használati tárgyak, a jó értelembe vett őrület és a művészet fellegvára, míg a South Lane az elegánsabb, gazdagabb negyed. Amúgy a North Lane elején, a vonatpályaudvar mellett (Brighton Rail Station), a Trafalgar Street és a Frederic Place sarkán lévő pub falán található Banksy híres csókolózó rendőrpár stencilje. Paul mesélte, hogy egyszer összefirkálva találták, de szerencsére sikerült helyreállítani, így azóta egy plexivel védik. Jól teszik. Banksy már befutott művész, a képeiért font ezreket, sőt font tízezreket adnak. Banksy már a boltokban is kapható képeslapon, pólón, bögrén, reprodukción és bárhogy. Innen is gratulálok a sikeréhez! 
Elég hamar ránksötétedett, mentünk haza, persze ezzel még nem volt vége a napnak. Először is kitakarítottuk tesóm szobáját, aztán főztünk vacsorát, este kilenc magasságában pedig elindultunk az Oceanaba. Sokan eljöttek Csilla barátai és egyetemi társai közül. Az Oceana egy club a tengerpart mellett, de nem akármilyen club. Brighton egyik legjobb és legnívósabb clubja, hat különálló teremmel, ebből négy bárként funkcionál, kettő pedig a táncoslábúakat várja, de mindegyik teremben DJ szolgáltatja a zenét. Ultra színes, puha és hatalmas nagy hely, simán el lehet tévedni két terem között valamelyik folyosón. A belépés ingyenes volt, de a személyit fel kellett mutatni a korhatár miatt. Amúgy az egész Oceanaban kedves és figyelmes biztonsági őrök ügyelnek a rendre, annak ellenére, hogy az ő szemükön kívül kamerák is figyelnek. Mivel éjfélig 1,50 volt a 0,33-as sör, elég sokszor fordultunk a pult és az asztal között, így mire eljutottunk a kisebbik táncparketre, a hangulat kellően meg volt alapozva. Ám mielőtt még üzemi hőfokra hevítettem volna géppuska lábaimat meg kellett keresnem az államat, mert leesett és begurult valamelyik plüss kanapé alá. Öregem! Alig akartam elhinni, amit látok. Kör alakú táncparkett fényesen villódzó padlólappal, a mennyezeten csúcs fénytechnika, diszkógömb, füst, neon, tükörmozaik és csőkorlát. Totális '70-es évek korát idéző retro frisco disco rózsaszín tejszínhabbal és színes cukordrazséval. Hasonlót talán a Kincs, ami nincs klasszikus Spencer-Hill film főcíménél látni, de az ehhez képest vetőmag. 
Éjjel háromig toltuk a funky discot James Brown és Steve Wondertől kezdve, Michael Jackson, a Wham és Chesney Hawkeson keresztül, a Pulp, a Take That és a Kings of Leonig. Háromkor zártak. Rendesen elfáradtunk. Reggel úgy ébredtem, mint egy kimosott alsónadrág. A fülem késő estig csengett, de ez az élmény duplán megérte. Folytatom...