Nincs is jobb, mint zuhany után egy bögre english breakfast teát kortyolni és közben blogot írni. Szerencsénk volt, hogy hétvégén napsütéses tavaszi időt fogtunk ki, mert most hideg van és esik a havaseső, így a tervezett városnézéssel egybekötött fotózást letudtam szombat és vasárnap. Szerintem ma csak elmegyünk inni egy úgynevezett cream teat. Ez nem más, mint angol tradíció. Egy kancsó english breakfast tea tejjel, elég magas zsírtartalmú pogácsa mazsolával vagy anélkül, hozzá szintén magas zsírtartalmú krémtejszín, egy kocka sózott vaj és jam. Van egy hely közel a tengerparthoz, amit Csilla szerint feltétlen látnom kell. Vasárnap este már sikerült a teázó kirakata előtt elmennünk. Legalább öt percre odafagytam az utcán. Nem hittem el amit látok. Anglia összes porcelánja, giccs emléktárgya és kacatja ebbe a 3 x 10 négyzetméteres teázóba van ízlésesen bezsúfolva. Az ember azt hinné, hogy ez tipikusan az a hely, amit a ronda és affektáló angol nők kedvelnek. Ahová lemennek egy délutáni teára, rosszul kiöltözve, hivalkodóan olcsó sminkben, rúzsfoltos fogakkal és csak az angol királyi család életéről képesek karattyolni. Valójában az excentrikus brightoniak és a kíváncsi turisták egyik közkedvelt helye. Végül is úgy érzem sikerült a lehető legtöbbet kihozni ebből az egy hétből, amit Brightonban töltöttem. Sok programot csináltunk, szórakozásra is volt alkalom, megismerhettem Csilla egyetemi társait, a barátait, mindezt úgy, hogy neki órákra kellett járnia közben és szombat délután még dolgozott is. Csütörtökön például Terri születésnapja volt. Terri Csilla barátnője, egyetemi társa és lakótársa. Szóval, eljött az egész baráti kör. Az egyik közeli pubba mentünk, a The Reservoirba, ahol thai kaját is főznek. A hely nagyon kellemes, füstmentes és a konyhájuk is kiváló thai ételekben gazdag. Az egyetlen furcsaság, amin később jót mosolyogtam az az volt, amikor rákérdeztem, ki milyen sört iszik. Gondoltam Angliában angol sört isznak az angolok, de megtudtam, hogy az import sörök - ki tudja miért - olcsóbbak, így a válasz rövid volt és egyszerű. Mindig a legolcsóbbat. Az egyik német fajtát ittuk. Később átmentünk egy másik helyre, a The Druids Arms nevű pubba, ahol Open Mic est volt, azaz bárki szabadon játszhatott gitáron és zongorán. Komoly. 
A dolog úgy nézett ki, hogy az estet vezető srác felírta a jelentkezők nevét, majd szép sorban az este folyamán felkonferált mindenkit. Tényleg bármit elő lehetett adni. Nagy élmény volt, amikor az egész kocsma velem együtt ordította Britney Spearstől a Hit me baby one more time c. számot. Mi mást játszottam volna. Csak ezt tudom. Közben megnyertük a kocsmai rajzverseny is. Csak mi! A mi asztalunk vitte el mindhárom helyezést. Annyi volt a feladat, hogy összesen három színes ceruzával a lehető legkreatívabban kellett kiszínezni egy A4-re nyomtatott elektromos gitárt. Olyan szigorúan azért senki nem vette a játékszabályt, mert Paulék újságból tépkedtek ki képeket és szavakat, amit aztán Csilla ajakápolójával ragasztottak fel a papírra. A nyereményünk három nagy marék édesség volt. Folytatom...