Ma hozzákezdtem az új képem festéséhez. Sok időt ugyan nem töltöttem a vászon mellett, mert csak alapozó réteget vittem fel, mégis sikerült egy nagyszerű tapasztalattal gazdagodnom. Jóformán végig vigyorogtam azt a kis időt, amíg festettem, mert annyira tetszett a dolog.
A történetet ott kezdem, amikor is a nyár elején támogatásként kaptam, illetve választhattam egy rahedli olajfestéket, amiből kettő extra fine kategória volt, tehát a gyártó cég csúcsminőségű olajfestéke. Egy ideig nem nyúltam hozzájuk, majd próbaképp a középkategóriás festékekkel készítettem egy kis képet. Semmi komoly, Rovinj-házak-tengerpart. A kép jól sikerült, a festékek egészen jók, bár némelyik nem igen nyerte el a tetszésem. Viszont a mai napig nem használtam a csúcskategóriás festékeket, így gondoltam itt a lehetőség, ma kipróbálom az egyiket, a Ftalo Türkizkéket. Kapóra jött, mert úgy éreztem az eget most nem akarom kihangsúlyozni vörösre és amúgy is szeretem a türkizkék színt.
Amikor alapozást csinálok, akkor nagyon felhigítom a festéket terpentinnel, mert szeretem, ha a vásznon megfolyik, és ha több ideig tudok vele lazúrozni. Szóval kinyomtam egy borsónyit a Ftalo Türkizből, a jól bevált alapozó ecsetemet használva felhigítottam, majd elkezdtem felvinni a vászonra és majdnem lefagytam a meglepetéstől, amit a festék minősége okozott. Wow! Nagyon komoly! Csak festettem, csak festettem, és a festék nem akart fogyni. Sokkal hosszabb ideig tudtam vele dolgozni, mint a középkategóriás vagy stúdió festékekkel. Gyönyörű, élénk és telt színt kaptam, még annak ellenére is, hogy lazúros technikát használtam. Minden várakozásomat felülmúlta. Közelebbről is megvizsgáltam a palettára kinyomott adagot, sokkal finomabb, zsírosabb és kenhetőbb festék, mint amit eddig valaha is használtam.
Emlékszem, már többen is mondták, hogy egyszer próbáljak ki magas minőségű olajfestéket, de én mindig elhárítottam az ajánlatot a pénztárcámra hivatkozva. Azt hiszem, ennek most vége. A minőséget érdemes megfizetni.
Kommentek