Plakát Peti

Nővérem, Csilla, Brighton Hanover nevű negyedében lakik a Washington Streeten, domboldalon. Szembe templom, maximum három perc sétára pedig kedvünkre válogathatunk a jobbnál-jobb pubok közül. 
Az egyik ilyen a The Dover Castle, ahol néhány órával ezelőtt életem egyik legjobb steakjét vacsoráztam egy pint Asahi sörrel. Brightont egyre jobban szeretem, de abban már nem vagyok biztos, hogy élni is képes lennék itt. Magyar vagyok és legalább annyi dolog köt haza, mint amennyiért már szívesen elhagynám a hazámat. Csupán néhány példa arról, ami itt Brightonban természetes és hétköznapi, de pont erre lenne szüksége Budapestnek, hogy élhetőbb legyen. Elsősorban az emberek hozzáállásán kellene változtatni, tehát jóval több türelemre, odafigyelésre, kedvességre és tiszteletre. Aztán az a sok hivatali nyakkendős tolvaj többet fordíthatna a közösségi ügyekre, értünk, ahelyett, hogy a saját zsebük és jólétük dagasztása a legfontosabb. Jó volna ha tiszta utcákon és tereken sétálhatnánk, ha firka mentesek lennének a falak, ha a tömegközlekedési járatok és a város jelentős részének bekamerázásával vissza szorítanák a vandalizmust és a bűneseteket. Fejleszteni és támogatni kellene a kultúrát, kevesebb média szemétre lenne szükség. Ez csupán néhány alap elképzelés, és már ez is sokat változtatna Budapesten és az embereken. De ahelyett, hogy mérlegelem a két város közt lévő fényévnyi különbséget, inkább írok arról, milyen élményekkel gazdagodtam, mivel töltöttem az időm és merre jártam. Folytatom...